Milyen trükkök könnyítik meg a tanulást?

A régi jó "magolás", "biflázás" technikájának is megvan a maga helye bizonyos típusú tanulnivalók esetében, de az így tanultak nem ragadnak meg hosszan a memóriában. Sokkal jobb és élvezetesebb tanulási technikák is léteznek, lássunk ezek közül néhányat!

Hallgass zenét!

Az 55-70 közötti metronómszámú barokkzene, valamint Mozart zenéje különösen hasznos kísérője a tanulásnak. Csökkenti a pulzusszámot, lelassítja a szívverést, segít összpontosítani, az elme nyugodtabbá, ugyanakkor éberebbé is válik (a zene aktív relaxációt idéz elő) (1). Ehhez nem szükséges hangosnak lennie a zenének, inkább halk háttérként szóljon.

A leginkább ajánlható zeneművek Bach, Vivaldi, Händel, Telemann, Albinoni és Mozart művei.

Kb. 15 percenként ajánlatos rövid (pár perces) szünetet tartani (ekkor hangosítsd fel kissé a zenét), és gondolkozz el az olvasottakon. Ez a módszer segíti az új információ beépülését a hosszútávú memóriába azáltal, hogy a meglévő ismeretekhez kapcsolja az újakat. 45 percenként hosszabb szünetet is tarts, mozgasd meg magad, szívj friss levegőt. (2)

Azokhoz a tantárgyakhoz, amelyekhez térintelligencia szükséges (matematika, természettudományok, sakkozás, építészet), különösen hasznosnak bizonyult Mozart muzsikája. A tanórák, vizsgák előtt 20 percen keresztül hallgatott Mozart-darabok megfelelő állapotba hozzák az agyat a komplex gondolkodáshoz. (3)

Mit tudok már?

Egy egyszerű trükk befogadóbbá tehet az új tanulnivalóra. Mielőtt nekikezdenél a tananyagnak, kérdezd meg magadtól, mit tudsz máris a témáról. Ezzel a fogással felkelted magadban az érdeklődést a lecke iránt, és úgy olvashatod végig, hogy egyrészt ellenőrzöd magad, hogy valóban jól tudtad-e, másrészt újabb részletekkel egészíted ki a meglévő ismereteidet.

Írd meg a dolgozat/vizsga kérdéseit!

Tanulás közben a tankönyv margójára írj olyan kérdést, amelyre a válasz az adott bekezdésben található. Minden fontos tényről, adatról írj egy-egy kérdést! Ismétléskor így rövid idő alatt át tudod venni a legfontosabb információkat anélkül, hogy az egész anyagot újra kellene olvasnod, elég, ha a kérdésekre tudod a választ. Egy kutatás arra az eredményre jutott, hogy a vizsgán szereplő kérdések 70%-a megegyezik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a könyved margójára felírtál! (4)

Teremts érdekes körülményeket!

A különleges, szokatlan vagy intenzív érzelmi környezetben tanultakra könnyebben emlékszel vissza (5). Mit jelent ez? A tananyag egyik részét tanuld pl. a kertben egy függőágyban, egy másikat a strandon, a harmadikat a legjobb barátoddal, a következőhöz sötétíts be a szobában és gyújt meg egy füstölőt... Na jó, ez utóbbit talán mégse, de a lehetőségek száma így is végtelen. :) A lényeg, hogy pozitív érzelmi környezetet teremts, kellemes és kissé különleges élménnyé váljon a tanulás. Így tudod kötni valamilyen érzelemhez az anyagot, könnyebbé válik a felidézés. Ha nem vagy rosszul járműben olvasáskor, használd ki az utazási időt is!

Melyik tanulási típusba tartozol?

Ha tudod, hogy alapvetően vizuális, auditív vagy kinesztetikus típusú személyiség vagy, könnyebben megtalálod a tanulást segítő módszereidet. A vizuális típus arra emlékszik leginkább, amit látott, számára a jegyzetek, ábrák, diagramok, elmetérképek, rajzok, a színekkel való kiemelés lehetnek a leghasznosabbak. 

Az auditív típusba tartozók a hallottakat jegyzik meg legkönnyebben. Elképzelhető, hogy már a tanórán meg is tanulják az új anyagot. Nekik sokat segíthet, ha a megtanulandót felolvassák maguknak, ha magnóra mondják és visszahallgatják, vagy felmondják egymásnak a leckét. 

A kinesztetikus típus a kézzel fogható, kipróbálható dolgokat szereti, számára igazán emlékezetes lehet egy kísérlet, amit maga végzett, egy modell, amit épített, a lényeg, hogy babrálni lehessen valamit, kézműveskedni, szétszedni és összerakni, és szabadon mozogni közben.

Természetesen az egyes típusok keverten is előfordulhatnak. Próbáld ki, hogy neked melyik a leginkább testhezálló! (6)

Sétálj tanulás közben!

Amikor gimnazista koromban a Halotti beszéd szóról szóra megtanulása volt a feladat, egészen véletlenül ráéreztem erre a módszerre. Történetesen úgy alakult, hogy az iskolából hazafelé kezdtem el tanulni, gyalogoltam hazafelé, közben a könyv a kezemben volt, és sorban olvastam, majd ismételtem a mondatokat. Egészen meglepett, mennyire könnyen megy: mire hazaértem, a szöveg nagy részét meg is tanultam - és pontosan emlékszem rá még harminc év távolából is! (Az utolsó bekezdést már az asztalom mellett ülve magoltam be - ez annyira nem maradt meg bennem, hogy ma már semmit sem tudok felidézni belőle.)

Kutatások is igazolták, hogy az aktív mozgás közben tanultak gyorsabban és mélyebben rögzülnek. Szavakat, verset, memoritert sokkal hamarabb megjegyzel, ha közben fel-alá sétálgatsz - próbáld ki!

Egy kutatás során azt is megfigyelték, hogy a tanulás után 4 órával végzett intenzív mozgás is segíti a hosszabb rögzülést a memóriában. (7)

Elmetérkép

Készíts a tananyagról elmetérképet: a központi tudnivaló körül helyezz el szimbólumokat, szavakat, színes képeket. Különösen a vizuális típusú tanulók fogják nagy hasznát venni ennek a módszernek, de mindenki más számára is ajánlható.

Kezdj összefoglalással!

A lecke megtanulását kezdd azzal, hogy elolvasod az összefoglalást! Ha megismerkedsz a tananyag témakörével, mielőtt a részletekbe belemennél, már lesz valamilyen benyomásod, egy vázlatod a leckéről. Ez a tipp leginkább azoknak válik be, akiket globális információfeldolgozási stílus jellemez.(8)

Pintérné Annus Rita középiskolai tanár, tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozások: 

(1) Anderson-Marsh-Honvey: Tanuljunk zenével!, Agykontroll Kft, Bp, 2005. pp. 8-12.

(2) Tanuljunk zenével! p. 73.

(3) Tanuljunk zenével! pp. 84-85.

(4) Tanuljunk zenével! pp. 26-27.

(5) Tanuljunk zenével! p. 33.

(6)  https://www.mindenmegtanulhato.hu/a-het-tanulasi-stilus/

(7) https://orientpress.hu/cikk/2016-09-25_a-tanulas-utani-mozgas-jelentosege

(8) https://megtanitalakangolul.blog.hu/2011/01/26/analitikus_vagy_globalis

http://vetesi.hu/osztalyfonoki/Anyagok/tan_stilus.pdf

Hogyan válasszunk iskolát a tehetséges gyermeknek?

A megfelelő intézmény kiválasztása gondos mérlegelést igényel. A legkedvezőbb az lenne, ha olyan iskolát találnánk, amelyben a tehetségfejlesztést és a kiválasztást nem választják szét élesen, ahol tehetségesek és átlagos képességű gyerekek együtt vesznek részt a legkülönfélébb képességeket fejlesztő foglalkozásokon, a legjobbak pedig napi vagy heti néhány óra erejéig speciális felkészítésben is részt vesznek(1). Ezért elsősorban inkább tanítót válasszunk, mint intézményt, hiszen a pedagógus személye, személyisége az, ami a gyermek számára a motiváció, a tanuláshoz való hozzáállás szempontjából a legfontosabb tényező. Tájékozódjunk más szülőktől, családoktól, akiknek a gyerekei az adott intézménybe járnak.

Ha kiskorától kezdve figyelmet szenteltünk annak, hogy minél jobban megismerjük a gyermekünket, akkor a pályaválasztás nem lesz túl nehéz feladat számunkra. Fogadjuk el és támogassuk őt a választásában! Ha kétségei vannak, mit válasszon, segítsük a döntésben, de ne döntsünk helyette a jövőjéről. Későbbi boldogsága érdekében fontos, hogy maga választhassa meg az útját. A szülő semmiképpen se a saját megvalósítatlan álmait vetítse rá a gyerekre! Az egyik legfontosabb feladatunk szülőként az, hogy gyermekünket olyannak fogadjuk el, amilyen. Képességeit, tehetségeit, gyenge oldalait a lehető legpontosabban térképezzük fel, a hiányosságokat korrigáljuk, az erősségeket erősítsük tovább. Keressünk a gyermek érdeklődésének megfelelő szakköröket, tanfolyamokat, (levelezős) versenyeket, pályázatokat, táborokat. Ügyeljünk azonban arra, hogy a gyermeket ne terheljük túl, legyenek olyan napok is a hetirendjében, amikor szabadon választhatja meg, mit szeretne csinálni.

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozás:

---

(1)Buda Mariann: Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 103.

A különóra a legjobb tehetségfejlesztés?

Erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni. Az adottságok továbbfejlesztése ugyanis nem azt jelenti, hogy ha egy-egy szakkörre beírattuk a gyermekünket, nyugodtan hátra is dőlhetünk, mert a magunk részéről megtettünk mindent... Amint azt már korábban kifejtettük, minden a családban kezdődik.

Minél többféle tevékenységgel ismertessük meg a gyermeket, keressünk olyan lehetőségeket, ahol kipróbálhatja magát. Nem szerencsés azonban, ha a foglalkozások kötelező különóra-jellegűek. A legideálisabb az, ha ezek a tevékenységek, programok illeszkednek a család életritmusába, és a gyerek a szülőkkel közösen végezheti(1). Ez megadja a számára oly fontos szülői jelenlétet, biztonságérzetet, mi pedig láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogyan boldogul csemeténk az adott dologgal, tevékenységgel. Menjünk el együtt táncházba, zenés foglalkozásra, kézműveskedésre, gyermekelőadásokra, kirándulásra, túrázzunk, sportoljunk. 

Vonjuk be a gyermeket a házimunkákba is, életkorának megfelelően. A söprögetés, a megszáradt ruhaneműk összeszedése és csoportosítása, az asztalterítés stb. felelősségérzetre nevelnek, az értékesség, a hasznos munkavégzés érzését adják, így sikerélményt nyújtanak. Ha mindent készen teszünk oda a gyerek elé, megfosztjuk őt az "én csináltam, képes vagyok rá" élményétől, attól, hogy önmaga képességeivel kapcsolatban tapasztalatokat szerezzen. Az utóbbi években sajnos igen elterjedté vált az a szokás, hogy az iskolásokat autóval hozzák-viszik a szülők kisebb távolságra és szép idő esetén is. Pedig a gyerekeknek kifejezetten jót tesz egy reggeli és egy délutáni séta, amikor kimozoghatják magukból a feszültséget - a gyaloglás az egyik legjobb stresszoldó. Ha az iskola nincs néhány száz méternél távolabb az otthontól, nyugodtan elengedhetjük harmadikos korától vagy akár még előbb, hogy egy kis önállóságra is szoktassuk.

Beszélgessünk szülőtársakkal, gyűjtsünk ötleteket, tájékozódjunk, milyen programok, foglalkozások elérhetőek a lakókörnyezetünkben.

Amint az eddigiekben is láttuk, a szülőknek minden napra ad feladatot a gyerek képességeinek optimális fejlesztése, az ideális körülmények megteremtése. A tehetségek ugyanis nem bontakoznak ki a segítő háttér, a támogatók nélkül. A szülő feladata, hogy odafigyeljen gyermekére, hogy minden téren hozzájusson a számára szükséges feltételekhez, miközben találja meg mindenben az „arany középutat”. A gyermek erősségei mellett fejlesztenie kell a gyenge oldalait is, figyelnie kell (sokszor feszültségekkel terhes vagy szegényes) társas kapcsolatai harmóniájának megteremtésére, és biztosítania kell számára a feltöltődés, a pihenés lehetőségét is. A mai gyors és azonnali impulzusokhoz szokott világban is igyekezzen megteremteni az offline gyerekkor kínálta lehetőségeket, a meghitt, bizalmas és összetartó családi légkört. Fordítson ugyanakkor figyelmet saját maga fejlesztésére, művelésére, látókörének és kapcsolati hálójának szélesítésére is, hogy gyermekét minél több ismerettel, életterülettel, tevékenységgel megismertethesse.

 

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozás:

---

(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 78.