Milyen trükkök könnyítik meg a tanulást?

A régi jó "magolás", "biflázás" technikájának is megvan a maga helye bizonyos típusú tanulnivalók esetében, de az így tanultak nem ragadnak meg hosszan a memóriában. Sokkal jobb és élvezetesebb tanulási technikák is léteznek, lássunk ezek közül néhányat!

Hallgass zenét!

Az 55-70 közötti metronómszámú barokkzene, valamint Mozart zenéje különösen hasznos kísérője a tanulásnak. Csökkenti a pulzusszámot, lelassítja a szívverést, segít összpontosítani, az elme nyugodtabbá, ugyanakkor éberebbé is válik (a zene aktív relaxációt idéz elő) (1). Ehhez nem szükséges hangosnak lennie a zenének, inkább halk háttérként szóljon.

A leginkább ajánlható zeneművek Bach, Vivaldi, Händel, Telemann, Albinoni és Mozart művei.

Kb. 15 percenként ajánlatos rövid (pár perces) szünetet tartani (ekkor hangosítsd fel kissé a zenét), és gondolkozz el az olvasottakon. Ez a módszer segíti az új információ beépülését a hosszútávú memóriába azáltal, hogy a meglévő ismeretekhez kapcsolja az újakat. 45 percenként hosszabb szünetet is tarts, mozgasd meg magad, szívj friss levegőt. (2)

Azokhoz a tantárgyakhoz, amelyekhez térintelligencia szükséges (matematika, természettudományok, sakkozás, építészet), különösen hasznosnak bizonyult Mozart muzsikája. A tanórák, vizsgák előtt 20 percen keresztül hallgatott Mozart-darabok megfelelő állapotba hozzák az agyat a komplex gondolkodáshoz. (3)

Mit tudok már?

Egy egyszerű trükk befogadóbbá tehet az új tanulnivalóra. Mielőtt nekikezdenél a tananyagnak, kérdezd meg magadtól, mit tudsz máris a témáról. Ezzel a fogással felkelted magadban az érdeklődést a lecke iránt, és úgy olvashatod végig, hogy egyrészt ellenőrzöd magad, hogy valóban jól tudtad-e, másrészt újabb részletekkel egészíted ki a meglévő ismereteidet.

Írd meg a dolgozat/vizsga kérdéseit!

Tanulás közben a tankönyv margójára írj olyan kérdést, amelyre a válasz az adott bekezdésben található. Minden fontos tényről, adatról írj egy-egy kérdést! Ismétléskor így rövid idő alatt át tudod venni a legfontosabb információkat anélkül, hogy az egész anyagot újra kellene olvasnod, elég, ha a kérdésekre tudod a választ. Egy kutatás arra az eredményre jutott, hogy a vizsgán szereplő kérdések 70%-a megegyezik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a könyved margójára felírtál! (4)

Teremts érdekes körülményeket!

A különleges, szokatlan vagy intenzív érzelmi környezetben tanultakra könnyebben emlékszel vissza (5). Mit jelent ez? A tananyag egyik részét tanuld pl. a kertben egy függőágyban, egy másikat a strandon, a harmadikat a legjobb barátoddal, a következőhöz sötétíts be a szobában és gyújt meg egy füstölőt... Na jó, ez utóbbit talán mégse, de a lehetőségek száma így is végtelen. :) A lényeg, hogy pozitív érzelmi környezetet teremts, kellemes és kissé különleges élménnyé váljon a tanulás. Így tudod kötni valamilyen érzelemhez az anyagot, könnyebbé válik a felidézés. Ha nem vagy rosszul járműben olvasáskor, használd ki az utazási időt is!

Melyik tanulási típusba tartozol?

Ha tudod, hogy alapvetően vizuális, auditív vagy kinesztetikus típusú személyiség vagy, könnyebben megtalálod a tanulást segítő módszereidet. A vizuális típus arra emlékszik leginkább, amit látott, számára a jegyzetek, ábrák, diagramok, elmetérképek, rajzok, a színekkel való kiemelés lehetnek a leghasznosabbak. 

Az auditív típusba tartozók a hallottakat jegyzik meg legkönnyebben. Elképzelhető, hogy már a tanórán meg is tanulják az új anyagot. Nekik sokat segíthet, ha a megtanulandót felolvassák maguknak, ha magnóra mondják és visszahallgatják, vagy felmondják egymásnak a leckét. 

A kinesztetikus típus a kézzel fogható, kipróbálható dolgokat szereti, számára igazán emlékezetes lehet egy kísérlet, amit maga végzett, egy modell, amit épített, a lényeg, hogy babrálni lehessen valamit, kézműveskedni, szétszedni és összerakni, és szabadon mozogni közben.

Természetesen az egyes típusok keverten is előfordulhatnak. Próbáld ki, hogy neked melyik a leginkább testhezálló! (6)

Sétálj tanulás közben!

Amikor gimnazista koromban a Halotti beszéd szóról szóra megtanulása volt a feladat, egészen véletlenül ráéreztem erre a módszerre. Történetesen úgy alakult, hogy az iskolából hazafelé kezdtem el tanulni, gyalogoltam hazafelé, közben a könyv a kezemben volt, és sorban olvastam, majd ismételtem a mondatokat. Egészen meglepett, mennyire könnyen megy: mire hazaértem, a szöveg nagy részét meg is tanultam - és pontosan emlékszem rá még harminc év távolából is! (Az utolsó bekezdést már az asztalom mellett ülve magoltam be - ez annyira nem maradt meg bennem, hogy ma már semmit sem tudok felidézni belőle.)

Kutatások is igazolták, hogy az aktív mozgás közben tanultak gyorsabban és mélyebben rögzülnek. Szavakat, verset, memoritert sokkal hamarabb megjegyzel, ha közben fel-alá sétálgatsz - próbáld ki!

Egy kutatás során azt is megfigyelték, hogy a tanulás után 4 órával végzett intenzív mozgás is segíti a hosszabb rögzülést a memóriában. (7)

Elmetérkép

Készíts a tananyagról elmetérképet: a központi tudnivaló körül helyezz el szimbólumokat, szavakat, színes képeket. Különösen a vizuális típusú tanulók fogják nagy hasznát venni ennek a módszernek, de mindenki más számára is ajánlható.

Kezdj összefoglalással!

A lecke megtanulását kezdd azzal, hogy elolvasod az összefoglalást! Ha megismerkedsz a tananyag témakörével, mielőtt a részletekbe belemennél, már lesz valamilyen benyomásod, egy vázlatod a leckéről. Ez a tipp leginkább azoknak válik be, akiket globális információfeldolgozási stílus jellemez.(8)

Pintérné Annus Rita középiskolai tanár, tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozások: 

(1) Anderson-Marsh-Honvey: Tanuljunk zenével!, Agykontroll Kft, Bp, 2005. pp. 8-12.

(2) Tanuljunk zenével! p. 73.

(3) Tanuljunk zenével! pp. 84-85.

(4) Tanuljunk zenével! pp. 26-27.

(5) Tanuljunk zenével! p. 33.

(6)  https://www.mindenmegtanulhato.hu/a-het-tanulasi-stilus/

(7) https://orientpress.hu/cikk/2016-09-25_a-tanulas-utani-mozgas-jelentosege

(8) https://megtanitalakangolul.blog.hu/2011/01/26/analitikus_vagy_globalis

http://vetesi.hu/osztalyfonoki/Anyagok/tan_stilus.pdf

Hogyan válasszunk iskolát a tehetséges gyermeknek?

A megfelelő intézmény kiválasztása gondos mérlegelést igényel. A legkedvezőbb az lenne, ha olyan iskolát találnánk, amelyben a tehetségfejlesztést és a kiválasztást nem választják szét élesen, ahol tehetségesek és átlagos képességű gyerekek együtt vesznek részt a legkülönfélébb képességeket fejlesztő foglalkozásokon, a legjobbak pedig napi vagy heti néhány óra erejéig speciális felkészítésben is részt vesznek(1). Ezért elsősorban inkább tanítót válasszunk, mint intézményt, hiszen a pedagógus személye, személyisége az, ami a gyermek számára a motiváció, a tanuláshoz való hozzáállás szempontjából a legfontosabb tényező. Tájékozódjunk más szülőktől, családoktól, akiknek a gyerekei az adott intézménybe járnak.

Ha kiskorától kezdve figyelmet szenteltünk annak, hogy minél jobban megismerjük a gyermekünket, akkor a pályaválasztás nem lesz túl nehéz feladat számunkra. Fogadjuk el és támogassuk őt a választásában! Ha kétségei vannak, mit válasszon, segítsük a döntésben, de ne döntsünk helyette a jövőjéről. Későbbi boldogsága érdekében fontos, hogy maga választhassa meg az útját. A szülő semmiképpen se a saját megvalósítatlan álmait vetítse rá a gyerekre! Az egyik legfontosabb feladatunk szülőként az, hogy gyermekünket olyannak fogadjuk el, amilyen. Képességeit, tehetségeit, gyenge oldalait a lehető legpontosabban térképezzük fel, a hiányosságokat korrigáljuk, az erősségeket erősítsük tovább. Keressünk a gyermek érdeklődésének megfelelő szakköröket, tanfolyamokat, (levelezős) versenyeket, pályázatokat, táborokat. Ügyeljünk azonban arra, hogy a gyermeket ne terheljük túl, legyenek olyan napok is a hetirendjében, amikor szabadon választhatja meg, mit szeretne csinálni.

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozás:

---

(1)Buda Mariann: Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 103.

A különóra a legjobb tehetségfejlesztés?

Erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni. Az adottságok továbbfejlesztése ugyanis nem azt jelenti, hogy ha egy-egy szakkörre beírattuk a gyermekünket, nyugodtan hátra is dőlhetünk, mert a magunk részéről megtettünk mindent... Amint azt már korábban kifejtettük, minden a családban kezdődik.

Minél többféle tevékenységgel ismertessük meg a gyermeket, keressünk olyan lehetőségeket, ahol kipróbálhatja magát. Nem szerencsés azonban, ha a foglalkozások kötelező különóra-jellegűek. A legideálisabb az, ha ezek a tevékenységek, programok illeszkednek a család életritmusába, és a gyerek a szülőkkel közösen végezheti(1). Ez megadja a számára oly fontos szülői jelenlétet, biztonságérzetet, mi pedig láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogyan boldogul csemeténk az adott dologgal, tevékenységgel. Menjünk el együtt táncházba, zenés foglalkozásra, kézműveskedésre, gyermekelőadásokra, kirándulásra, túrázzunk, sportoljunk. 

Vonjuk be a gyermeket a házimunkákba is, életkorának megfelelően. A söprögetés, a megszáradt ruhaneműk összeszedése és csoportosítása, az asztalterítés stb. felelősségérzetre nevelnek, az értékesség, a hasznos munkavégzés érzését adják, így sikerélményt nyújtanak. Ha mindent készen teszünk oda a gyerek elé, megfosztjuk őt az "én csináltam, képes vagyok rá" élményétől, attól, hogy önmaga képességeivel kapcsolatban tapasztalatokat szerezzen. Az utóbbi években sajnos igen elterjedté vált az a szokás, hogy az iskolásokat autóval hozzák-viszik a szülők kisebb távolságra és szép idő esetén is. Pedig a gyerekeknek kifejezetten jót tesz egy reggeli és egy délutáni séta, amikor kimozoghatják magukból a feszültséget - a gyaloglás az egyik legjobb stresszoldó. Ha az iskola nincs néhány száz méternél távolabb az otthontól, nyugodtan elengedhetjük harmadikos korától vagy akár még előbb, hogy egy kis önállóságra is szoktassuk.

Beszélgessünk szülőtársakkal, gyűjtsünk ötleteket, tájékozódjunk, milyen programok, foglalkozások elérhetőek a lakókörnyezetünkben.

Amint az eddigiekben is láttuk, a szülőknek minden napra ad feladatot a gyerek képességeinek optimális fejlesztése, az ideális körülmények megteremtése. A tehetségek ugyanis nem bontakoznak ki a segítő háttér, a támogatók nélkül. A szülő feladata, hogy odafigyeljen gyermekére, hogy minden téren hozzájusson a számára szükséges feltételekhez, miközben találja meg mindenben az „arany középutat”. A gyermek erősségei mellett fejlesztenie kell a gyenge oldalait is, figyelnie kell (sokszor feszültségekkel terhes vagy szegényes) társas kapcsolatai harmóniájának megteremtésére, és biztosítania kell számára a feltöltődés, a pihenés lehetőségét is. A mai gyors és azonnali impulzusokhoz szokott világban is igyekezzen megteremteni az offline gyerekkor kínálta lehetőségeket, a meghitt, bizalmas és összetartó családi légkört. Fordítson ugyanakkor figyelmet saját maga fejlesztésére, művelésére, látókörének és kapcsolati hálójának szélesítésére is, hogy gyermekét minél több ismerettel, életterülettel, tevékenységgel megismertethesse.

 

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozás:

---

(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 78.

Az interperszonális és a spirituális tehetségek

Ha a tehetség kérdése kerül szóba, leggyakrabban a matematikai vagy a művészi adottságokra szoktunk gondolni. Pedig ahányféle emberi tevékenység van, annyi különböző tehetség létezhet. Például az emberek közötti kapcsolatok terén vagy a lelkiéletben...

A spirituális élmények gyakoribbak, mint gondolnánk: egy 1975-ös felmérés úgy találta, hogy a megkérdezettek 35%-ának volt már misztikus élménye(1). A spiritualitás a vallásgyakorlattól függetlenül és gyermekkorban is értelmezhető tehetségterület, amelynek többek között a következő összetevői léteznek: a gyermek érdeklődik a lét nagy kérdései iránt, képes meditálni, intuícióját használni; magas fokú tudatosság jellemzi, a világegyetemmel való egység érzése, képes a transzcendencia átélésére; nagyra becsüli az olyan szimbólumrendszereket, mint a költészet, a zene és a tánc, a metaforák; alaperényei közé tartozik az együttérzés, az igazságosság, a szolgálat(2). Gyermekünk felmerülő kérdéseire értelmi képességeinek megfelelő válaszokat adjunk, kérdezzünk vissza: ő hogyan látja, beszélgessünk vele a témáról. Ha a családban tartják a vallásos előírásokat, templomba járnak, a válaszok maguktól adódhatnak a gyermek számára, de az is lehet, hogy továbbgondolja azokat. Adjunk lehetőséget számára, hogy nagy hatású spirituális vezetők életével ismerkedjen meg könyvek, filmek segítségével, lelkigyakorlatokon, zarándoklatokon, közösségi szolgálatokban vehessen részt, tanulhasson meditációs technikákat, beszélgessünk vele az emberi értékekről.

 

Ha a gyermek szívesen tartózkodik társaságban, hajlamos társait befolyásolni, irányítani, ha a többiek szívesen utánozzák őt, ha szeret társas tevékenységekben részt venni és jól kommunikál, az vezetői tehetség ígéretére utalhat(3). Támogassuk gyermekünket abban, hogy minél több, korosztályos csoportnak lehessen tagja, vállalhasson felelősséggel járó feladatokat, szerepköröket, köthessen barátságokat. Nyelvi, kommunikációs képességeit helyzetgyakorlatokban, színjátszókörben, iskolai előadásokon, diákkörökben fejlesztheti.

Az eddigiekben tárgyaltakon kívül számtalanféle tehetség létezik még: színészi, írói, előadói, játék-, feltalálói, komponáló, kézműves, intraperszonális stb., amelyek ígérete már gyerekkorban megmutatkozhat. Így nem túlzás azt állítani, hogy mindenki tehetséges lehet valamiben – a szülő feladata, hogy felismerje, miben lehet gyermeke kiemelkedő.

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozások:

---

(1) Spirituális tehetség. In: A tehetség kézikönyve / közread. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest : Matehetsz, 2020. p. 540.

(2) Spirituális tehetség. In: A tehetség kézikönyve, 2020. p. 541.

(3) A vezetői tehetség felismerése és fejlesztése. In: A tehetség kézikönyve, 2020. p. 528-529.

Ha problémás a tehetséges gyerek

Az átlagon felüli képességekkel rendelkező gyerekeknek a viselkedése is kirívó lehet. A kutatások szerint a tehetségesek autonóm, független személyiségek, akik saját belső értékrendjük szerint működnek, teljesítmény- és sikerorientáltak, kevéssé konvencionálisak(1). Ha a gyermekünknek viselkedési vagy tanulmányi problémái vannak, esetleg nem könnyen vesszük észre, ha van olyan terület, amelyen kimagasló képességekkel rendelkezik – a hibák sokszor elfedik az értékeket. Lehetséges, hogy a pedagógus előítélettel közelít felé problémás viselkedése vagy introvertált személyisége miatt, félreértelmezi, ha a gyerek csendes, nem együttműködő, nem elég aktív. A tanulmányi eredmények nem mindig tükrözik a tényleges képességeket! A szülői, tanári elvárások önmagukat beteljesítő jóslatként működhetnek, ezért életbevágó jelentősége lehet annak, hogy a tanuló elé milyen képet vetítünk a saját képességeiről(2).

 

Ha az átlagostól nagyon eltér egy gyerek, megeshet, hogy az otthonán kívül (óvodában, iskolában) titkolni próbálja, „álcázza” magát, és vagy visszahúzódó vagy agresszív, hiperaktív lesz(3). Ilyen esetekben szakértő segítségét kell igénybe vennünk, és folyamatos kommunikációt kell fenntartanunk a pedagógussal. Meg kell vizsgálnunk önmagunkat is: szülőként mire helyeztük a fókuszt, nem borítottak-e el bennünket a mindennapok hullámai? Tudunk-e elegendő időt fordítani magunkra, pihenésre, a családunk, gyerekeink tartalmas kikapcsolódására, egymásra hangolódásra? Sajnos nagyon gyakran megesik, hogy a szülő megélhetési vagy magánéleti gondjai a gyermekeken csapódnak le, kevesebb a türelem hozzájuk, elsikkadnak lehetőségek, elmarad a képességeknek megfelelő fejlesztés, tehetséggondozás, a mindennapi taposómalomban a túlélés lesz csupán a cél.

A tehetséges gyerekek képességei érzelmi téren is eltérnek az átlagostól, érzékenyek mások hangulatára, szenzitívek, könnyen kibillennek lelki egyensúlyukból. Biztosítanunk kell számukra a regenerálódás nyugodt feltételeit, az elegendő alvást, az idegrendszert kiegyensúlyozó mozgásos tevékenységeket (hintázás, szaladgálás, illetve olyan mozgásformák, amiket szívesen, örömmel végez a gyermek). 

A sok fölös energiával, impulzív viselkedéssel jellemezhető gyerekeket sokszor ADHD-val diagnosztizálják, holott ugyanezek a jellemzők írják le a Dabrowski-féle pszichomotoros intenzitást is, amelyet ő tehetségjellemzőként értékel(4). Ha ilyen probléma merül fel, konzultáljunk szakemberrel a fejlesztési lehetőségekről!

Tari Annamária pszichológus emlékeztet arra is, hogy a mai fiatalok részéről már nem magától értetődő az idősebbek iránti tisztelet(5). De hogyan érjük el, hogy gyermekeink tiszteljenek bennünket? Hellinger szerint a tekintély abból adódik, ha megadjuk azt, amire a másiknak szüksége van, tehát gyermekeink mélyen gyökerező, valódi szükségleteire válaszolunk – ebben az esetben nem lesznek tekintélyproblémáink(6).

Ne pakoljunk gyermekünkre több érzelmi terhet, nagyobb felelősséget, mint amennyit elbír. Kiemelkedő képességei ellenére se kezeljük gyerekünket kis felnőttként, hiszen érzelmileg, testileg, pszichológiailag kortársai érettségi szintjén van, igényli a szülői irányítást, tanácsadást, vezetést, a következetességet és az elvárásokat(7). A tehetséges gyerekek gyakran igen empatikusak, ezért érzelmi egyensúlya érdekében fontos szem előtt tartanunk, hogy milyen mértékben vonhatjuk be tizenéves gyerekünket mindennapi gondjainkba, illetve mennyire engedjük, hogy a világ problémái miatt aggódjon. Találjunk hasznos, pozitív tevékenységeket, melyekben levezetheti az ezek miatt kialakult feszültségét, szorongását.

A tehetséges gyerekek a számukra unalmas, érdektelen feladatok elvégzését elutasíthatják, ha az kívül esik érdeklődési körükön(8). Fontos, hogy a gyenge oldalukat is fejlesszük, ne csak az erősségeikkel foglalkozzunk, keressünk olyan újszerű, szokatlan, kreatív feladatokat, tevékenységeket, amelyek megkönnyítik számukra a „nemszeretem” tantárgy elsajátítását is. Ha a gyerekek számára nem elég érdekes az iskolai feladat, előfordulhat, hogy képességeiket rosszra használják: kellemetlenkednek, bosszantják a tanárt, zavarják az órát, bohóckodással szórakoztatják társaikat. Erre a problémára minél előbb megoldást kell találni a pedagógusok, a szülők, és szükség esetén nevelési tanácsadó együttműködésével.

A tehetséges gyerekek általában gyorsabban és könnyebben megoldják a feladatokat, mint átlagos társaik. Ebből azonban nem vonhatunk le elhamarkodott következtetést. Ha túl sokat követelünk, dacot, szorongást válthatunk ki, ami negatívan hat a gyermek teljesítményére, tehetsége kibontakoztatására – ha pedig túl keveset várunk el, és a maga érdeklődésére, motivációjára bízzuk az előrehaladását, nem fog megfelelő ütemben fejlődni, tehetsége elsikkad, átlagos gyerek válik belőle. A legjobbak azok a feladatok, amelyek közepes erőfeszítést igényelnek a részéről(9).

Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus

Hivatkozások:

---

(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 74.

(2) Buda Mariann : id. mű. p. 38-39.

(3) Buda Mariann : id. mű. p. 25.

(4) Tóth László : A Dabrowski-féle területek. In: www.mateh.hu/tehetsegkonyvtar/Dr_Toth_tanulmanyok/A_Dabrowski-fele_teruletek_2.pdf

(5)  A szülőnek nem kell versenyeznie az okostelefonnal. 2020. 02. 22. In: https://infostart.hu/interju/2020/02/22/tari-annamaria-a-szulonek-nem-kell-versenyeznie-az-okostelefonnal

(6) Buda Mariann : id. mű p. 90.

(7) Buda Mariann : id. mű p. 61.

(8) Buda Mariann : id. mű. p. 30.

(9) Buda Mariann : id. mű. p. 100.