Az átlagon felüli képességekkel rendelkező gyerekeknek a viselkedése is kirívó lehet. A kutatások szerint a tehetségesek autonóm, független személyiségek, akik saját belső értékrendjük szerint működnek, teljesítmény- és sikerorientáltak, kevéssé konvencionálisak(1). Ha a gyermekünknek viselkedési vagy tanulmányi problémái vannak, esetleg nem könnyen vesszük észre, ha van olyan terület, amelyen kimagasló képességekkel rendelkezik – a hibák sokszor elfedik az értékeket. Lehetséges, hogy a pedagógus előítélettel közelít felé problémás viselkedése vagy introvertált személyisége miatt, félreértelmezi, ha a gyerek csendes, nem együttműködő, nem elég aktív. A tanulmányi eredmények nem mindig tükrözik a tényleges képességeket! A szülői, tanári elvárások önmagukat beteljesítő jóslatként működhetnek, ezért életbevágó jelentősége lehet annak, hogy a tanuló elé milyen képet vetítünk a saját képességeiről(2).
Ha az átlagostól nagyon eltér egy gyerek, megeshet, hogy az otthonán kívül (óvodában, iskolában) titkolni próbálja, „álcázza” magát, és vagy visszahúzódó vagy agresszív, hiperaktív lesz(3). Ilyen esetekben szakértő segítségét kell igénybe vennünk, és folyamatos kommunikációt kell fenntartanunk a pedagógussal. Meg kell vizsgálnunk önmagunkat is: szülőként mire helyeztük a fókuszt, nem borítottak-e el bennünket a mindennapok hullámai? Tudunk-e elegendő időt fordítani magunkra, pihenésre, a családunk, gyerekeink tartalmas kikapcsolódására, egymásra hangolódásra? Sajnos nagyon gyakran megesik, hogy a szülő megélhetési vagy magánéleti gondjai a gyermekeken csapódnak le, kevesebb a türelem hozzájuk, elsikkadnak lehetőségek, elmarad a képességeknek megfelelő fejlesztés, tehetséggondozás, a mindennapi taposómalomban a túlélés lesz csupán a cél.
A tehetséges gyerekek képességei érzelmi téren is eltérnek az átlagostól, érzékenyek mások hangulatára, szenzitívek, könnyen kibillennek lelki egyensúlyukból. Biztosítanunk kell számukra a regenerálódás nyugodt feltételeit, az elegendő alvást, az idegrendszert kiegyensúlyozó mozgásos tevékenységeket (hintázás, szaladgálás, illetve olyan mozgásformák, amiket szívesen, örömmel végez a gyermek).
A sok fölös energiával, impulzív viselkedéssel jellemezhető gyerekeket sokszor ADHD-val diagnosztizálják, holott ugyanezek a jellemzők írják le a Dabrowski-féle pszichomotoros intenzitást is, amelyet ő tehetségjellemzőként értékel(4). Ha ilyen probléma merül fel, konzultáljunk szakemberrel a fejlesztési lehetőségekről!
Tari Annamária pszichológus emlékeztet arra is, hogy a mai fiatalok részéről már nem magától értetődő az idősebbek iránti tisztelet(5). De hogyan érjük el, hogy gyermekeink tiszteljenek bennünket? Hellinger szerint a tekintély abból adódik, ha megadjuk azt, amire a másiknak szüksége van, tehát gyermekeink mélyen gyökerező, valódi szükségleteire válaszolunk – ebben az esetben nem lesznek tekintélyproblémáink(6).
Ne pakoljunk gyermekünkre több érzelmi terhet, nagyobb felelősséget, mint amennyit elbír. Kiemelkedő képességei ellenére se kezeljük gyerekünket kis felnőttként, hiszen érzelmileg, testileg, pszichológiailag kortársai érettségi szintjén van, igényli a szülői irányítást, tanácsadást, vezetést, a következetességet és az elvárásokat(7). A tehetséges gyerekek gyakran igen empatikusak, ezért érzelmi egyensúlya érdekében fontos szem előtt tartanunk, hogy milyen mértékben vonhatjuk be tizenéves gyerekünket mindennapi gondjainkba, illetve mennyire engedjük, hogy a világ problémái miatt aggódjon. Találjunk hasznos, pozitív tevékenységeket, melyekben levezetheti az ezek miatt kialakult feszültségét, szorongását.
A tehetséges gyerekek a számukra unalmas, érdektelen feladatok elvégzését elutasíthatják, ha az kívül esik érdeklődési körükön(8). Fontos, hogy a gyenge oldalukat is fejlesszük, ne csak az erősségeikkel foglalkozzunk, keressünk olyan újszerű, szokatlan, kreatív feladatokat, tevékenységeket, amelyek megkönnyítik számukra a „nemszeretem” tantárgy elsajátítását is. Ha a gyerekek számára nem elég érdekes az iskolai feladat, előfordulhat, hogy képességeiket rosszra használják: kellemetlenkednek, bosszantják a tanárt, zavarják az órát, bohóckodással szórakoztatják társaikat. Erre a problémára minél előbb megoldást kell találni a pedagógusok, a szülők, és szükség esetén nevelési tanácsadó együttműködésével.
A tehetséges gyerekek általában gyorsabban és könnyebben megoldják a feladatokat, mint átlagos társaik. Ebből azonban nem vonhatunk le elhamarkodott következtetést. Ha túl sokat követelünk, dacot, szorongást válthatunk ki, ami negatívan hat a gyermek teljesítményére, tehetsége kibontakoztatására – ha pedig túl keveset várunk el, és a maga érdeklődésére, motivációjára bízzuk az előrehaladását, nem fog megfelelő ütemben fejlődni, tehetsége elsikkad, átlagos gyerek válik belőle. A legjobbak azok a feladatok, amelyek közepes erőfeszítést igényelnek a részéről(9).
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 74.
(2) Buda Mariann : id. mű. p. 38-39.
(3) Buda Mariann : id. mű. p. 25.
(4) Tóth László : A Dabrowski-féle területek. In: www.mateh.hu/tehetsegkonyvtar/Dr_Toth_tanulmanyok/A_Dabrowski-fele_teruletek_2.pdf
(5) A szülőnek nem kell versenyeznie az okostelefonnal. 2020. 02. 22. In: https://infostart.hu/interju/2020/02/22/tari-annamaria-a-szulonek-nem-kell-versenyeznie-az-okostelefonnal
(6) Buda Mariann : id. mű p. 90.
(7) Buda Mariann : id. mű p. 61.
(8) Buda Mariann : id. mű. p. 30.
(9) Buda Mariann : id. mű. p. 100.
