A megfelelő intézmény kiválasztása gondos mérlegelést igényel. A legkedvezőbb az lenne, ha olyan iskolát találnánk, amelyben a tehetségfejlesztést és a kiválasztást nem választják szét élesen, ahol tehetségesek és átlagos képességű gyerekek együtt vesznek részt a legkülönfélébb képességeket fejlesztő foglalkozásokon, a legjobbak pedig napi vagy heti néhány óra erejéig speciális felkészítésben is részt vesznek(1). Ezért elsősorban inkább tanítót válasszunk, mint intézményt, hiszen a pedagógus személye, személyisége az, ami a gyermek számára a motiváció, a tanuláshoz való hozzáállás szempontjából a legfontosabb tényező. Tájékozódjunk más szülőktől, családoktól, akiknek a gyerekei az adott intézménybe járnak.
Ha kiskorától kezdve figyelmet szenteltünk annak, hogy minél jobban megismerjük a gyermekünket, akkor a pályaválasztás nem lesz túl nehéz feladat számunkra. Fogadjuk el és támogassuk őt a választásában! Ha kétségei vannak, mit válasszon, segítsük a döntésben, de ne döntsünk helyette a jövőjéről. Későbbi boldogsága érdekében fontos, hogy maga választhassa meg az útját. A szülő semmiképpen se a saját megvalósítatlan álmait vetítse rá a gyerekre! Az egyik legfontosabb feladatunk szülőként az, hogy gyermekünket olyannak fogadjuk el, amilyen. Képességeit, tehetségeit, gyenge oldalait a lehető legpontosabban térképezzük fel, a hiányosságokat korrigáljuk, az erősségeket erősítsük tovább. Keressünk a gyermek érdeklődésének megfelelő szakköröket, tanfolyamokat, (levelezős) versenyeket, pályázatokat, táborokat. Ügyeljünk azonban arra, hogy a gyermeket ne terheljük túl, legyenek olyan napok is a hetirendjében, amikor szabadon választhatja meg, mit szeretne csinálni.
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
(1)Buda Mariann: Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 103.
