Erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni. Az adottságok
továbbfejlesztése ugyanis nem azt jelenti, hogy ha egy-egy szakkörre beírattuk a gyermekünket, nyugodtan hátra is dőlhetünk, mert
a magunk részéről megtettünk mindent... Amint azt már korábban
kifejtettük, minden a családban kezdődik.
Minél többféle tevékenységgel ismertessük meg a gyermeket, keressünk olyan lehetőségeket, ahol kipróbálhatja magát. Nem szerencsés azonban, ha a foglalkozások kötelező különóra-jellegűek. A legideálisabb az, ha ezek a tevékenységek, programok illeszkednek a család életritmusába, és a gyerek a szülőkkel közösen végezheti(1). Ez megadja a számára oly fontos szülői jelenlétet, biztonságérzetet, mi pedig láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogyan boldogul csemeténk az adott dologgal, tevékenységgel. Menjünk el együtt táncházba, zenés foglalkozásra, kézműveskedésre, gyermekelőadásokra, kirándulásra, túrázzunk, sportoljunk.
Vonjuk be a gyermeket a házimunkákba is, életkorának megfelelően. A söprögetés, a megszáradt ruhaneműk összeszedése és csoportosítása, az asztalterítés stb. felelősségérzetre nevelnek, az értékesség, a hasznos munkavégzés érzését adják, így sikerélményt nyújtanak. Ha mindent készen teszünk oda a gyerek elé, megfosztjuk őt az "én csináltam, képes vagyok rá" élményétől, attól, hogy önmaga képességeivel kapcsolatban tapasztalatokat szerezzen. Az utóbbi években sajnos igen elterjedté vált az a szokás, hogy az iskolásokat autóval hozzák-viszik a szülők kisebb távolságra és szép idő esetén is. Pedig a gyerekeknek kifejezetten jót tesz egy reggeli és egy délutáni séta, amikor kimozoghatják magukból a feszültséget - a gyaloglás az egyik legjobb stresszoldó. Ha az iskola nincs néhány száz méternél távolabb az otthontól, nyugodtan elengedhetjük harmadikos korától vagy akár még előbb, hogy egy kis önállóságra is szoktassuk.
Beszélgessünk szülőtársakkal, gyűjtsünk ötleteket, tájékozódjunk, milyen programok, foglalkozások elérhetőek a lakókörnyezetünkben.
Amint az eddigiekben is láttuk, a szülőknek minden napra ad feladatot a gyerek képességeinek optimális fejlesztése, az ideális körülmények megteremtése. A tehetségek ugyanis nem bontakoznak ki a segítő háttér, a támogatók nélkül. A szülő feladata, hogy odafigyeljen gyermekére, hogy minden téren hozzájusson a számára szükséges feltételekhez, miközben találja meg mindenben az „arany középutat”. A gyermek erősségei mellett fejlesztenie kell a gyenge oldalait is, figyelnie kell (sokszor feszültségekkel terhes vagy szegényes) társas kapcsolatai harmóniájának megteremtésére, és biztosítania kell számára a feltöltődés, a pihenés lehetőségét is. A mai gyors és azonnali impulzusokhoz szokott világban is igyekezzen megteremteni az offline gyerekkor kínálta lehetőségeket, a meghitt, bizalmas és összetartó családi légkört. Fordítson ugyanakkor figyelmet saját maga fejlesztésére, művelésére, látókörének és kapcsolati hálójának szélesítésére is, hogy gyermekét minél több ismerettel, életterülettel, tevékenységgel megismertethesse.
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004. p. 78.
