Franz J. Mönks tehetségmodelljében nyilvánvalóvá válik, hogy a tehetségkibontakoztatás szempontjából a családnak meghatározó szerepe van. Tekintettel arra, hogy a gyermekkel fogantatásától fogva az anya tölt több időt, neki van leginkább lehetősége megfigyelni a gyermeket, valamint kialakítani a családi élet mindennapi kereteit, a szokásrendszert, általa jönnek létre a családtagokra jellemző viselkedési beidegződések, normák, lesznek értékké vagy értéktelenednek el bizonyos viselkedési formák.
Kisgyermekkorban még nem következtethetünk egyértelműen a tehetség meglétére, a legjobb, amit a szülő tehet, ha a gyermekét mindenekelőtt megismerni szeretné, s ehhez az a legmegfelelőbb módszer, ha minél többféle új tevékenységet mutat a gyermekének, és megfigyeli őt tevékenykedés közben(1). Egyoldalú tehetségfejlesztés helyett a gyermek komplex személyiség- és képességfejlesztésére kell helyeznünk a hangsúlyt. Ösztönző, ingergazdag környezetet kell teremtenünk számára, amely felkelti a figyelmét, érdeklődését, és tevékenységre, a dolgok megismerésére ösztönzi. Teremtsünk ehhez biztonságos feltételeket, adjunk a kezébe természetes és biztonságos alapanyagú játékokat. Ezek minél egyszerűbbek, annál jobban fejlesztik a képzeletét, képi és problémamegoldó gondolkodását, a szem-kéz koordinációt, a finommozgásokat – a maguktól zenélő-beszélő-mozgó játékszereket inkább kerüljük.
Teremtsük meg az egészséges fejlődés feltételeit: biztosítsunk a gyermekünk számára megnyugtató kiszámíthatóságot az otthoni szokások, megfelelő mindennapi rutin megteremtésével. Legyünk elérhetőek számára, ha közlendője van, feltétlenül hallgassuk meg, segítsük érzelmi, kapcsolati problémái megoldásában. Mutassunk példát: kommunikáljunk egyértelműen és őszintén, de egymás és mások érzéseinek tiszteletben tartásával. Legyünk olyan szülők, akikhez a gyerek bátran fordulhat bármilyen gondjával.
Megteremtjük az egészséges életmód alapjait
Nem hagyható figyelmen kívül a megfelelő táplálkozás, a pihenés-aktivitás egyensúlyának kérdésköre sem. A fejlődő agy szükségleteinek megfelelő egészséges étkezést biztosítsunk, már egészen kiskortól kezdve, hiszen a korai időszakban beépült szokásokon, a rögzült ízlésen kétéves kor után már nagyon nehéz változtatni. Biztassuk a gyermeket minél többféle egészséges étel megkóstolására, törekedjünk arra, hogy megszokja, megszeresse ezeket, és járjunk elől mi magunk is jó példával. Az agy számára szükséges tápanyagokat lassan felszívódó szénhidrátokból biztosítsuk, kerüljük a finomított alapanyagokat, és különösen a mesterséges színezékeket, amelyekről kimutatták, hogy hiperaktivitást váltanak ki.
Ragaszkodjunk a korai lefekvéshez, biztosítsuk a napi alvásszükségletet. A kialvatlan gyerek az iskolában képességein alul teljesít, nehezen kezelhető, rosszkedvű lesz. A nyugodt alvást segítik a lefekvést megelőző rutinok: a kiszámítható családi tevékenységek, a közös étkezés, beszélgetés, játék, a tisztálkodás, majd esti mese felolvasása (ne képernyő-mese legyen!). Figyeljünk arra, hogy az olvasmány ne legyen túlságosan izgalmas, felzaklató, nyugtalanító, inkább az ellazulást segítse elő.
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
(1) Buda Mariann : Óriás leszel? A tehetséges gyerek. Budapest : Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004, p. 22.
