Alapvető fontosságú, hogy gyermekünkkel jó kapcsolatot alakítsunk ki. Mire kell odafigyelnünk a nevelés során?
Az első naptól kezdve beszéljünk a kisbabához, minden vele kapcsolatos tevékenység közben. Beszédünk hanghordozása, a hanglejtés, a metakommunikációs jegyek, az anyanyelv jellegzetességei mind rögzülnek a fejlődő agyban; az odafordulás, a felé irányuló figyelem pedig érzelmi szinten alapozza meg a kötődést. Néhány hetes korban már megfigyelhetjük, hogy próbálkozásunk viszonzásra talál: a kisbaba felveszi velünk a szemkontaktust, figyeli a szájmozgásunkat, hamarosan maga is megpróbálkozik hangok képzésével. Másfél-kétéves korban a passzív szókincs mintegy száz szóból áll átlagosan, a tehetséges gyermekeknél már egyéves korra kialakulhat ekkora szókészlet(1). A nyelvi nevelés a családban kezdődik; a megfelelő nyelvi kompetenciák akkor fejlődnek ki iskoláskorig, ha a gyermek sok élőbeszédet hall maga körül, illetve vele is beszélgetnek(2). A szülő nyelvismerete, nyelvhasználata, kommunikációs stílusa is alapvetően rányomja bélyegét a gyermek anyanyelvi képességeire. A kommunikációs készség megfelelő foka létfontosságú lesz a későbbi életévekben, mert ez a tehetségkibontakoztatás kulcsa: a gyermek kellő hatékonysággal legyen képes közvetíteni a környezete felé az érzéseit, gondolatait, érdeklődéseit. A szülőn áll, hogy a kezdetektől bátorítsa, buzdítsa az önkifejezésre. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a szükségleteire megfelelően reagáljunk. Az ember érzelmi lény – könnyítsük meg a kisgyermeknek érzelmei azonosítását, nevezzük meg az aktuális érzelmeit, ezzel megalapozzuk azt is, hogy később majd képessé váljon egészséges érzelmi működésre, negatív érzései megfelelő kezelésére.
Neveljük olvasóvá gyermekünket!
A biztos érzelmi kötődés, az igazi kapcsolat kialakítása lesz a kulcsa annak, hogy felnőttként jól ki tudjunk jönni másokkal – ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy boldog, kiteljesedett életet élhessünk; mellesleg ez a legjobb ellenszer az öngyilkosság, az erőszak és a drog problémájára is (3). A biztos, közvetlen kapcsolat a gyerekünkkel hosszú távra szóló befektetés. Ennek érdekében rendszeresen töltsünk el minőségi időt együtt: társasjátékozzunk, kirakózzunk, építőjátékozzunk, beszélgessünk, nézzünk filmet közösen és beszéljük meg a látottakat, végezzünk háztartási vagy kerti munkákat, melyek közben megtudhatjuk, milyen érzések, gondok foglalkoztatják, mire vágyik, támogató légkörben visszajelzést adhatunk neki – ez segíti a megfelelő önbizalom, önértékelés kialakítását, az érzelmek, gondolatok helyes megfogalmazásának képességét is.
Mondókázzunk, mondogassunk együtt verseket, hallgassunk igényes gyerekzenéket, meselemezeket, énekeljünk népdalokat. Olvassunk neki rendszeresen, naponta mesét. Ha estéről estére folytatódó történetet választunk, a memóriát, a koncentrációs készséget is fejlesztjük gyermekünkben, és kialakítunk egy olyan szokást, amely kiszámítható ismétlődésével megnyugtatja őt a nap végén, és érzelmi biztonságot ad számára. A beszédhibák kijavítására mindenképpen figyelmet kell fordítanunk, ezek korrigálása legkönnyebben gyermekkorban (tízéves korig) lehetséges.
Szokatlan megoldás lehet, de kitűnően fejleszti az auditív memóriát, ha a már jól ismert, többször látott mesének csak a hangsávját kapcsoljuk be, mintegy „hangosmeseként” hallgatjuk (közben csendes, kreatív tevékenységre biztassuk a gyermeket, adjunk papírt, ceruzákat, színezőt, só-liszt gyurmát, építőjátékot a kezébe). Így a képi hatások kiküszöbölésével a gyermek kizárólag a hangzásra, a szövegre, a színészi beszédre összpontosít. Rövidesen rácsodálkozhatunk, hogy a gyermek pontos hangsúlyozással, az érzelmeket hűen visszaadva mondja fel a történetet, akár egész estés filmeket is, szóról szóra. Ez kiemelkedő mértékben fejleszti a hallás utáni emlékezet képességét, aminek nemcsak verstanulás esetén veszi majd hasznát az iskolában, de a tanórán elhangzott ismeretekre is jobban fog emlékezni.
Tíz-tizenhárom éves kor után nehezebbé válik a beszédhibák kijavítása, a helyesírás és az olvasási készség fejlesztése, az akcentusmentes idegennyelv-tanulás(4), ezért fordítsunk figyelmet a korrekcióra. Hasznos lehet a gyermek későbbi idegennyelv-tanulása szempontjából az is, ha fiatalabb korában lehetőséget nyújtunk arra, hogy minél többféle nyelv hangzásával megismerkedhessen idegen nyelvű dalok, beszéd hallgatása révén.
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
Hivatkozások:
(2) Nyelvi tehetség:
Anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv, In: A tehetség kézikönyve,
közread. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest, Matehetsz, 2020. p. 401
(3) Fuller, Andrew: Nehezen kezelhető gyerekek. Budapest, Scolar Kiadó, 2016 p. 165.
(4) Nyelvi tehetség: Anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv. In: A tehetség kézikönyve,
közread. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest, Matehetsz, 2020. p. 401.
