Fiatalabb korban még nem igazán tehetségekről (angolul talented), inkább tehetségígéretekről (gifted) beszélhetünk. Ahhoz, hogy a tehetségek kibontakozhassanak, sok fejlesztés szükséges.
Milyen jelekből következtethetünk arra, hogy a gyermekben tehetség ígérete lakozik?
A tehetséges gyerekek kiváló megfigyelők lehetnek, az információk szélesebb körét észlelhetik, mint az átlagos emberek. Az összefüggések felismerése, a helyes ok-okozati következtetések átlagosan a háromévesekre jellemzőek, de nagy tehetségű gyermekeknél akár már kilenchónapos kor körül is megnyilvánulnak ezek a képességek(1).
Az átlagosnál kiemelkedőbb képességekre utalhatnak a következők is: a beszéd nélküli kommunikáció képessége(2): a kisgyermek rámutat a képre, amelyről mesét szeretne hallgatni; ha egyéves kor előtt járni tud, szemben az átlagos gyermekekkel, akiknél ez a képeség egy-másfél évesen bontakozik ki; a fejlett pszichomotorika, pl. két ujjal lapozás képessége, apró tárgyak, papírlapok megfogásának képessége kétéves kor helyett már kilenchónaposan megjelenhet.
A tehetség, legelfogadottabb meghatározása (Joseph S. Renzulli modellje) szerint magában foglalja az átlagon felüli kognitív képességeket, a kreativitást és a feladat iránti elkötelezettséget. A magas fokú intelligencia jó memóriával, eredeti ötletekkel, következtetni tudással is együtt jár. Ezért ha a szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke valamilyen játékban hosszan elmélyül, a játékelemeket a rendeltetésüktől eltérő módokon is felhasználja, akár egészen új játékot hoz létre a segítségükkel, illetve ha egy-egy téma iránt komoly érdeklődést mutat, akkor feltételezheti, hogy gyermeke esetében valamilyen tehetség megléte jelezhető előre – szenteljünk ennek figyelmet és támogassuk benne.
Már igen fiatal korban megnyilvánulhat a zenei, a matematikai és a mozgásos tehetség. Ha a gyermek bonyolult, egyedi építményeket alkot fakockákból, legóból: vitorláshajót, templomot, piramist, vagy más hasonló alkotást, amelyhez belső térlátás, pontos tervezés és kitartó munka szükséges, teljesítménye matematikai, mérnöki, esetleg képzőművészeti tehetség lehetőségét is jelezheti. Ha szívesen és gyorsan számol, esetleg sajátos számolási módszert alakít ki, amely egyedi, szokatlan, de helyes eredményre vezet, ha kedveli a gondolkodtató feladványokat és hamar felismeri az összefüggéseket, matematikai-logikai tehetségígéretre gyanakodhatunk. Sajnos csak kevés iskolában van matematika-tagozat, a fejlesztés lehetőségeit ezért a szülőnek kell megtalálnia (szakkörök, táborok). Tanítsunk meg egyszerű, könnyen érthető logikai játékokat a gyermeknek (dáma, malom stb.), amelyek tervezést, gondolkodást igényelnek.
Kiváló vizuális memóriára, átlag feletti intellektuális képességekre enged következtetni, ha kisgyermekünk szívesen eljátszik olyan kirakójátékokkal, amelyek az életkoránál idősebbeknek ajánlottak, például egy 3-4 éves gyermek 100 részes puzzle képekkel próbálkozik. Megeshet az is, hogy eredeti rendeltetésén túl is használja a játékot, beszélteti a kép szereplőit, szerepekkel ruházza fel őket; esetleg a képet színével lefelé fordítva rakja ki. Ha a puzzle témája felkelti az érdeklődését, és szeretne többet megtudni az azon látható jelenségekről, tárgyakról, élőlényekről, akkor mindenképpen segítsünk neki, hogy elmélyedhessen a maga választotta témában, amelynek valóságos kis szakértőjévé válhat.
Ha gyermekünk már óvodás éveiben érdeklődik a betűk iránt, az előre jelezheti a magas szintű intellektuális képességek meglétét, akár a verbalitás területén meglévő tehetség ígéretét. Szülőként mérlegelnünk szükséges, hogy mennyi segítséget adunk az önálló olvasástanuláshoz: vajon szerencsés-e, ha úgy lép be az első osztályba, hogy már tud olvasni, és unatkozni fog a tanórákon. Ha maga tanul meg írni is, az helytelen betűalakítási berögzüléssel járhat, így a kézírás csúnya lesz, ami többletmunka árán küszöbölhető ki – ez nem lehetetlen, de odafigyelést igényel.
Ha az iskolában könnyen megy az olvasás megtanulása, ha fiunk, lányunk szívesen vesz könyvet a kezébe, lelkesen és kitartóan betűzgeti a szavakat, mondatokat, majd elmeséli nekünk a történetet, amit elolvasott, esetleg kedvenc játékai közé tartozik, hogy a babáival, katonáival, plüsseivel el is játssza azokat, akkor vélelmezhetjük, hogy nyelvi, kommunikációs kreativitás lapul gyermekünk tarsolyában.
A verbális és információkon alapuló készségek későbbi életkorban bontakoznak ki, jellemzően tízéves kor után. Az anyanyelvi (és az idegennyelvi) tehetség megmutatkozik a gyermek tiszta beszédmódján, nyelvhasználatának igényességén, hangos olvasási, fogalmazási, helyesírási, szavalási készségeiben, ezeket gyakorlással bontakoztathatjuk ki(3). Olvastassunk minél többet, sokféle stílusban, ez fejleszti a gondolkodási kreativitást, a szókincset, megismertet a nyelv különböző stílusrétegeivel, és nem utolsósorban használható ismereteket is nyújt. A kutatások során azt találták, hogy a családi és a társadalmi háttér, az előzetes ismeretek hatással vannak a nyelvérzékre, valamint a szülők iskolai végzettsége sem közömbös: minél magasabb végzettségű a szülő, annál erősebb a gyerek nyelvérzéke(4).
Szerző: Pintérné Annus Rita tehetséggondozó szakmódszertanos pedagógus
(1) Mönks-Ypenburg : A nagyon tehetséges gyerek.Budapest, Akkord Kiadó, 1998. p. 40.
(2) Mönks-Ypenburg : id. mű. p. 41.
(3) Nyelvi tehetség: Anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv. In: A tehetség kézikönyve / közread. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest, Matehetsz, 2020.2020. p. 404.
(4) Nyelvi tehetség: Anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv. In: A tehetség kézikönyve / közread. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Budapest, Matehetsz, 2020. p. 409.
